1944. július 1-jén születtem a Kárpátaljai Tiszaújlak faluban. Amilyen messzire emlékszem, gyermekkorom éveiig, látom családomat a helyi közösséggel, lengyel és magyar közösséggel integrálva, amelyek kölcsönös tisztelet és hit közös hagyományát művelték. 1939. szeptember 17-én a szovjetek betörtek, és a mi rendezett világunk összeomlott. Nagyapám, Stefan Kubiak letartóztatásra került és ismeretlen helyre vitték, a család egy részét szarvasmarha kocsikban Kazahsztánba küldték, míg nagybátyám hat évet töltött a Kola-félszigeti táborban. A második Anders tábornok hadseregébe sorozta be magát és a Monte Cassinónál harcolt. Ezek az események hatással voltak életemre és munkámra.

Korai fiúkori éveimtől fogva szenvedélyem volt a szobrászat. Figyeltem a dinamikusan változó valóságot is. Láttam és látom a rosszat, amelyet szisztematikusan hoznak az életünkbe, a szomszédok indoktrinációját, amely megfoszt minket származásunk büszkeségétől. A történelem hamisítását és nemzeti identitásunk és közös létezésünk eltörlését. Szeretném, ha munkáim elmélkedés pillanatait hoznának a néző számára és emlékeztetnék a lengyel és magyar nemzetek hősi tetteire, valamint tudatossá tennék a ránk mért szenvedés hatalmas mértékét. Fából faragott történelmemben a hit kísér, amely nélkül nemzetként nem éltük volna túl, sem a lengyel, sem a magyar Golgotánkat.